KépregényMax

a Csodálatos Pókember v7. 05. /969/

Olvasás

  Ebben a számban véget ér a Vészmanós sztori és eldől, hogy Pókember meg tudja-e menteni a gyerekkori barátját és új főnökét.

  Nos ez volt a beharangozott új kezdet első története. A magam részéről én többet vártam. Azt hittem egy jól felépített, nagyszabású és izgalmas történetet kapunk, ehelyett egy átlagos, közepes szintű gyógyszeripari átveréssel kezdődik az újraindított Pókember. A fő konfliktus elég bugyuta. A való életben kb. az történne, ha meginnám a kólát és utána rosszul érezném magam, akkor legközelebb egyszerűen nem vennék belőle. Ha meg elég sokan fordulnának orvoshoz miatta, akkor elég hamar kiderülne, hogy valami nincs rendben vele. Erre elég hülye megoldás, hogy mindent felrobbantunk vagy megölünk, aki rá jöhetne a titokra. Nem túl kreatív alapfelvetés, kiábrándító lezárással.

  Viszont a rajzok és a színezés lenyűgöző. Pepe Larraz vizuálisan magával ragadó stílusa és Marte Gracia aprólékos színezése sokat emel a füzetek színvonalán. A képek részletesek, a karakterek jól kidolgozottak és az akciók látványosak és dinamikusak. Néhol egy-egy arckifejezés eléggé rajzfilmes, karikatúra hatású, de összességében elmondható, hogy így kell kinézzen egy képregény 2025-ben.

   A következő történet az új ellenséggel Pokolkapuval (Hellgate) sem hoz sokkal több izgalmat és John Romita Jr. rajzai Larraz után egyértelműen nagy visszaesésnek mondhatóak (a fickó, mintha a kilencvenes évek óta nem fejlődött volna semmit), így nem valószínű, hogy rögtön folytatódik a honosítás, meglátjuk, hogy a továbbiakban javul-e a történetek minősége. Én mindenesetre igyekeztem feldobni a füzeteket alternatív borítókkal, cikkekkel és interjúkkal. Nektek, hogy tetszett az idén újraindított Pókember első kalandja?